1970-ben születtem Gyöngyösön, gyermekkorom hasonlóan telt, mint a hozzám hasonló korú gyermekeknek. Bár már korán elkezdtem érdeklődni a mondjuk úgy természetfeletti iránt, az előző, diktatórikus rendszer nagyon megszűrte az információkat, így bizonyos dolgokról hallani sem lehetett. Ezért ért az első komolyabb élményem 20 évesen, pedig csupán annyi történt, hogy azt hallottam létezik olyan, mint előző élet. Egyből tudtam, hogy én már többször éltem és ezzel együtt az a fajta világszemléletet került előtérbe, amit korábban éreztem. Mindig is tudtam, hogy nincsenek véletlenek, helyette olyan törvényszerűségek érvényesülnek, amelyekről nem tanítanak az iskolákban.
Véleményemet Thorwald Dethlefsen Sors mint esély című könyve fogalmazta meg, számos résznél éreztem úgy, mintha én írtam volna. Nagyon megörültem az ezoterikus tanoknak, úgy véltem, az önismeret útján végre megvalósíthatom azt, amit mindig is szerettem volna, boldog lehetek és megismerhetem az igazságot. Ezután rengeteg ezoterikus jellegű könyvet olvastam el, és az egyik, hasonló érdeklődésű barátommal, szinte csak erről a témáról beszélgettünk.
Egy idő múlva kezdtem leírni a gondolataimat, majd azon vettem észre magam, hogy kialakult egy saját filozófiám, melyet szeretnék könyv formájába közreadni. Ekkor léptem a spirituális útra, 1996 végén úgy terveztem, hogy három hónap alatt elkészülök a művel. Ennek ellenére a háromból hat hónap lett, majd még több és nem értettem miért nem tudom befejezni ezt a könyvet. Ez idő tájt volt egy kacsás álmom, ebben a kacsák a lakásunk konyhájában éheztek és szerettem volna megetetni őket. Ezért kimentem a konyhába, ahol legnagyobb meglepetésemre a fejemből iszonyú mennyiségű gabona zúdult ki, amely szinte derékig megtöltötte a helyiséget. Ennek jegyében a következő években hatalmas mennyiségű információ áramlott ki belőlem, a több ezer oldal megírása persze nemcsak egyetlen könyvről szólt, hanem a spirituális fejlődésemet teljesítette ki.
Fejlődésem következő lépését a nem-gondolkodásra való törekvés jelentette, így a meditáció hangsúlyozódott. Ennek a gyakorlásában meghatározó segítséget nyújtott Sri Shinmoy spirituális mester, aki a tanítványának fogadott. E helyzet révén újfajta kalandokba lett részem, amellett, hogy könnyebbé vált túljutni a nehézségeken. Miután a spirituális mester elhagyta a testét, spirituális fejlődésem régi-új irányba vitt, újra a könyvírás került középpontba. Közben Indiába utaztam, Sai Baba ashramjában töltöttem 2,5 hónapot, a fenti kép ott készült rólam. Bár a spirituális úton sok nehézséggel szembesültem egyre inkább tapasztaltam magamban egy békességet, derűt és később egy intenzív belső boldogságot.
Külön örömöt okozott, hogy végül elkészült a könyvem, sikerült rendszerezni a tudásom úgy, hogy a lényeg összefüggő módon benne legyen. A címe "érdekes módon" ugyanaz lett mint amit annak idején 1995-ben gondoltam; Isten Országának Titkai.
A műből elsősorban a jóról és a rosszról való végtelenül egyszerű filozófiámat emelném ki. Ez a nézet egységben van a spirituális mesterek véleményével, mégis ezt ilyen módon leírva soha senkitől sem láttam. Bízom benne, hogy a többség számára az újdonság erejével hat ez a nézet, „sikerül enni adni a kacsáknak” és olvasás közben azt fogják érezni, hogy igen ezt én mindig is tudtam, ez olyan mintha én írtam volna.